Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mint tudjuk, Chip és Dale jó barátok már régóta, de mi van, ha még sem azok? Chip különös érzelmeket táplál Dale iránt. De sosem, vallotta még be eddig neki mit érez iránta. Talán nem is fogja elmondani neki. Inkább magába fojtja az egészet. Egyiknap Chip úgy kiakadt Dale-n, hogy Dale ezt rossz néven vette. De Chip, nem komolyan gondolta. De már késő, Dale nem képes meg bocsájtani neki. Chip szomorú, Gadget észrevette, hogy a legjobb barátja szomorú, és segíteni próbál mindenkép. Vajon sikerül a két jó barátnak ki békülnie? Vagy örökbe haragban lesznek egymásban? Ki tudja?

1. rész


 Egy kis nosztalgia.


Reggel első lépésem, az volt, hogy egy kis reggeli futásba eredek mindig ezt szoktam csinálni, minden reggel. Futok, egy két kört, és utána, meg rendet rakok magam körül. Lipi mindig süt magának valami, finom kaját, magának. Vagy sajtos makarónit készít magának, vagy valami diós süteményt. Általában, ez a kedvenc étele. Gadget szokása, a műhelyében szereli az új találmányát. Dale pedig, hm… azt nem tudom, de szokása az, hogy neki kezd tévét nézni, és nézi az akció filmet, vagy amit talál, és ha meg tetszik neki, utánozza azt. Ez kész nem komplett. De hát ő Dale! És Dale nélkül, nem jó semmi… Züm-züm, meg nem tudom, az csak ott van Lipi mellett, és segít neki, amiben tud. Én mindig Dale-lel alszom egy szobában, de nem egymás mellett. De úgy tud horkolni, hogy nem tudja abba hagyni sem… Mint mondtam kész idegesítő, de azért, nem rossz fej… sőt, talán még érzek is valamit iránta. Vagy nem tudom, vagy csak ez egy valami hormonféleség, ami nem akar elmúlni. Amint a közelemben van, olyan hangosan ver a szívem, hogy szerintem még a többiek is hallották, de Dale szerencsére nem. – nagyban kocogok az út szélén, mikor észrevettem, egy csapat egér bunyósokat, kik bántalmaztak egy egérke lányt amint láttam. Oda mentem, és segítettem neki.
- Hagyjátok őt békén? – kiabálok és mögéjük lépek, de meg bántam, mert most engem vettek körül.
- Ó, nézd csak, ezt a kis mókust? – De cuki vagy… - mondja az egyik vezér, majd lökdösni kezdett.
- Még is ki vagy te? – mondja az egyik csatlósa.
- Nem szép dolog a kisebbet bántani! – mondom, nekik bátran kiabálva, de a lábam remeg.
- Ó, de bátor lettél hírtelen. – mondja és föl emelt, majd ellökött.
- Fuss! – mondom, a kisegérkének, de az moccanni sem tud, amint észbe kapott, föl kelt, és el akart volna szökni, de az egyik vezér, neki ugrott.
- Hova, hova kicsikém? – Még nem végeztünk!
- Ne, kérem! – Ne… - halkul el a hangja, de én akkor sem hagyom, föltápászkodom, és segítek neki.
- Had játok békén! – mondom, és neki támadtam. De semmi értelme sem volt, ők többen voltak mi csak ketten és még is több erőben voltak ellenünk.
- De jött a felmentő sereg… Gadget, Lipi, Züm-züm, és- és természetesen Dale.
- Jól vagy Chip? – mondja Gadget. Én csak bólogatok, mire a többiekre pillantok.
- I… igen. – Dale-re pillantok, de ő elfordul. – szóval, még mindig haragszik Szomorúan csak a járdát veszem célzásba, majd az egérke lányhoz fordulok.
- Te jól vagy? – nyújtom a segítő kezet.
- I… igen. – És köszönöm szépen. – hajol meg, és el akart volna futni, de Dale lefogta.
- Mégis, milyen dolog ez? – Nem hagyom, hogy csak így elfuss! – Köszönd, meg normálisan!
- Dale, hagyd, ő még csak egy kislány! – mondtam dühösen feléje haladva, majd pofon vágtam Dale-t.
Dale, bambán néz rám, majd mérgesen.
- Nem, látod, hogy ez nem lány? – Nézd már meg normálisan! – Ez fiú, te lüke!
- Mi? – amit Dale mondott, az igaz? – F… Te fiú vagy? – nézek rá, és ő „igent” bólogat.
- bassza meg, ő egy fiú, én azt hittem, hogy egy végtelen kislány, és erre meg egy fiút mentettem meg? Kész röhej…
Mondom idegesen, majd haza megyek.
- Hova mész Chip? – mondják a többiek.
- Hisz itt van a furgon! – Gadget mutat a gépezetre, de én inkább gyalogolok. Most jó felbaszták az agyam…
- C… chip? – kiabál Dale utánam, de már olyan messze vagyok tőlük, hogy szinte alig lehet hallani őket. Így ők is felszálltak, és elrepültek haza.
- Én hamarabb haza értem, mint ők, így ledőltem a kanapéra, és mély álomba meredek. Lassacskán a többiek is haza értek.
- Szevasz, Chip barátom… rohan le Lipi, és megölel.
- Mi volt ez az egész, veszekedés? – kérdezi Gadget, lehangoltan.
- Hagyjuk jó? – mondom, dühösen, de Dale-t sehol sem látom.
- Hol, van Dale? – kérdezem körül nézve, de sehol sem látom.
- Ja, Dale! – Azt mondta, hogy majd jön, de ezek szerint még nem ért haza.
- Nem, veletek ment? – mondom, gyanakvóan.
- A-a… mondja Sziporka, nekem, és én felveszem a kalapom, majd keresésbe, indulok. Aggódok érte, hogy valami baja esik, vagy valami, egyedül van egy nagyvárosban, és könnyen eltévedhet, vagy valami. Vagy akár őt is elkaphatják, mint azt a fiút, akit meg mentettem. Ha Dale-t bántsák, én azt nem élném túl. Nem hagy hatom, hogy bántsák, nem… nem… és nem!
- Hova mész Chip? – kiabál lentről, Sziporka aggódva. Megyek és megkeresem Dale-t! Kiabálok vissza neki, hogy ne aggódjon értem. Ő bólogat és mentem is utána megkeresni. Lehet hogy utál engem, meg minden, és lehet, hogy nem áll velem szóba, és hogy egy tök filkó voltam, de akkor is a legjobb barátom! Szeretem őt… Remélem idő be érkezem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.