Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Julcsi titokzatos naplója!

1. rész: A napló.

Réges régen, még az Óperenciákon is túl, volt egy gonosz királylány. És annak voltak szolgái, meg sok minden más. Sok pénze volt annak a lánynak. Pénze volt, de szíve nem volt. Mindig is egy valamit akart meg szerezni magának az a hatalom! Ha ez nem sikerült neki, akkor bekeményít, de nem egy egyszerű feladattal. Volt, egy lány ki kedves volt, és mindig ki tartott a barátságban, jóban és rosszban. De egyszer elszakadt ez a barátsági erős kötelék. Ritkán találkozgatnak, és ritkán mennek egymáshoz, de azért persze még mindig barátok, de nem olyan erős kapcsolattal. Ez a lány, sokat tanul, küzd, hogy meg legyen mindene, és hogy még jobban erősödjön. Ezért is fut, kocog minden éjelentként, hogy erősödjön, meg hogy jobban menjen a sport. Egyszer a lány úgy dönt, hogy elmegy, kocog éjjel és egyedül. Felkészt sportos ruhában, és jó zárható cipőben. Majd ha ez is meg van, akkor indul is kifelé útjának. - Akkor, mentem majd jövök! - kiabál a lány a szüleinek. - Rendben, de ne sokáig legyél kint, főleg ne éjjel! - Oksa! - majd távozott is. De a lány csak úgy tudott futni, menni, ha a közben halkan szól a zene a fülhallgatóján. Fut, fut és egyszer csak a parkban kötött ki a lány. Majd meg állt, vett egy mély levegőt, hogy kifújja magát, és fogja magát és leül egy padra. Amikor hangokat hall, egy távoli szintről, de nem lehet az alakot látni sem. Így a lány meg fordult, hogy ki kuncog ott a háta mögül, de nem lát senkit és senkit. Így föl ál, és meg pillantja, de amint mondtam nem látott senkit. - Ki...ki van ott? - Ki...ki maga? - Mit akar? - de a személy nem válaszolt, és egyszer csak eltűnt, majd nyoma veszett a hangnak is a távolból, így a lány vissza ült a helyére. - Nyugi, nyugi, csajszi. - Csak képzelődtem, nem láttam senkit, és nem hallottam senkit! - Huh, szerencsém volt, hogy nem kapott el az a valaki, vagy valami. - De akkor is ki lehett éjjel a parkban? - Hm, furcsa... - gondolkodik nagyban a lány, majd föl ál a padról és tovább fut, de egyszer csak megint hallott valami hangot, de most lehettet látni is az alakot, bár nem annyira, de legalább így meg tudja pillantani a személyt. - Ki, vagy te? - És mit kacarászol, mint egy idióta? - Hm, te vagy Nagy Julianna? - mondja a "fő gonosz". - Igen! - mondja a lány igen bátortalanul, mintha nem is félne, ettől a gonosz kacajtól. - És kihez van szerencsém? - Á, milyen faragatlan vagyok, Molnár Katalin vagyok, egy olyan furcsa helyről jöttem, aki beteszi, a lábát onnan senki nem jut ki élve. - mondja gonosz kacajjal a "gonosz". - Aha, értem, és ha én beteszem a lábam, oda a helyre, akkor én se jutok ki élve? - Hát is-is. Ha vagy olyan bátor, akkor igen. De ha nem akkor bukta! - Áj, várj, miért jöttél, most ide? - Hát, már rég óta figyellek ám réged! - Fi... Figyelsz? - Te, kuksolsz utánam? - Hát nem, nem egészen. - Nem nevezném kuksolásnak. Inkább... - na, mindegy. - Na, szóval, azért jöttem, most ide, az emberek világába hogy, átadjak neked valamit, de csak úgy adom oda, neked, ha eljössz hozzá! - Én??? - tátva maradt a szád is. - De... de azt se tudom, hogy hol laksz, vagy hogy hol tartozol? Én a messziségen túl lakom. - Vagyis ahhoz kell még egy személy, hogy átjuss az én világomban. - Vagyis, nyitsz egy kaput, egy olyan, kaput amivel be tudsz jönni, ha nem sikerül a kaput meg nyitnod, akkor pecked van. - Vagyis azt jelenti, hogy béna vagy. - Mi??? - Béna??? - Én béna??? - jól hallottam az előbb?! - akadtál ki, és adtál a gonosznak egy jobb egyenest. - Á, ezt most mér! Fogja a tarkóját a lány. - Azért mert bénának neveztél. - Amúgy mi vagy te ember? - Hm, nem egészen. - Inkább, egy... de most már késő van ideje mennem. - Sayounara! - V... várj, kiabál utána lány. De ő már rég eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Kezd reggeledni, atyám. Forgolódik és egyszer csak a fejét a falba verte. - Aucs... ki is ment a szeméből az álom. - Mi a? De ez az én ágyam, h... Hogy kerültem az ágyamban? - Lehet, hogy csak álmodtam az egészet, a futás, meg a hangok, meg az idegen. - Idegen??? - Mit is mondott, hogy ki ő? - Vagy, hogy hol is lakik? - Már nem tudom. - Jó reggelt kis lányom. - mondja az anyukája. - Jó reggelt. Mennyi az idő? - hét óra kislányom. - Micsoda??? - Így elaludtam volna? - Hát nem egészen. - És az iskola?- Iskola, jézusom! - Lekéstem a buszt. - kezdtél pánikba esni. - Hé, nyugi kislányom, hétvége van! - mondja anyukád, mosolyogva. - Huh, már aszidtem hogy... - olyan érdekes pofát vágtál, amitől anyukád elkezdett kuncogni majd hangosan felnevetett. De csak egy kis szemernyit. - Mi olyan vicces anyu? - Hagyd már abba? - fogtad a kezedben a párnát, majd hozzá vágtad, és ekkor jött a párna csata! Amiben apukád is csatlakozott. - Párna csata! - kiabálod... - Á! Ez nem ér! Már tiszta toll lett minden szana széjjelhullottak a tollak a szobából. De még így is folytattátok. Majd egyszer csak, ki fulladva veszitek a levegőt, apukád röhögő görcsöt kapott, majd anyukád is felkacagott. És végül csatlakoztál te is. Így kezdődött el a hétvége. Julcsi és a szülei nagyon elvoltak egymással. - Kislányom? - kezdi az anyuka. - Nem mennél el a boltba egy kis tejért, meg tejfölért? - Akkor már föl is írom, hogy mit hozzál a boltból jó? - Oksa! - pattantál ki az ágyadból. Az anyukád felírta egy cetlire, hogy mit kell hoznia a boltból. - Meg is van. Anyja oda adja a cetlit a lányának meg a pénzt is. A lány berakta a pénz a pénz tárcájában és összeszedte magát, majd ment is futva a boltig. Nem biciklivel, ó nem! FUTVA! Mindig futva válal el mindent a lány. Egyszer se áll le, hogy ne pihenjen. Jó akar lenni futásból! Olyan akar lenni mint, a futó versenyzők. Majd oda is ért a bolthoz természetesen futva. Kifújja a levegőt. Majd benyit a boltba. A lányról folyik róla az izzadtság szaga. Olyan kimerült, hogy még beszélni is alig tud. Fog egy kosarat majd körül néz, hogy mit kell vennie, egyszer csak meg botlik, amikor a fiú meg tartotta a lányt. - Jól vagy? - Őőő, i... igen. - mondod zavartan, kő... köszönöm, de nem... Egyszer csak összeestél a semmiből. - Hé, kislány? - Jó vagy? - rázogat a fiú, de nem hallod, eszméletlenül fekszel a karjában. Majd oda jöttek a boltosok, és az árusok is hogy meg nézzék, hogy mi történt itt. - Segítsenek, kérem! - Összeesett egy lány, hívjanak mentőt, vagy valamit! - Ne csak ott álljatok, mint a szamarak! - mondja a szőke fiú. "vagy is a megmentő"
A fiatal szőkenő, hozott egy széket. Majd a fiú, fogta a lányt és felültette a székre. A lány nagy nehezen felébredt. - H... hol vagyok? - mondod, ami még szinte forog rajtad a világ.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.