Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aiji a pornósztárok gyöngye!

 

 

1. rész

 

Vágyódás, vagy még sem?

 

 

Aiji vagyok, 17 éves. Pornó sztárként akkor csatlakoztam, amikor meguntam az életem. Életem nem valami fényes, bár gazdag családból származom. Egy húgom van, Kamilla. Apám kitagadott. Mert amikor jelentkeztem pornósztárként, azóta ilyen velem apám… már szinte nem is néz a fiának. Más néven kurvának dolgozom, de nem érti meg hogy ez a munkám? Hozzá vagyok szokva az ilyesmikhez. Így élem kiséletem Japánban. Pornósztárként. Sho a szex partnerem. Sho is kurvának tekint rám, de úgy is bánik velem. Egyedül ezt nem bírom benne. Mit tegyek, ha ilyen az életem? Most is itt vagyok, itt fekszem félmeztelen Sho mellett az ágyban, kamerások rám villannak, és indul is a forgatás. Sho rám mosolyog, leveti pólóját, csókot nyom az arcomra, majd elkezd simogatni. Ahogy simogat, a hideg futkos végig hátamon. Ő ezt érzi, hogy minden egyes simogatásánál bele-bele remegek. Fölém hajol, kajánul elvigyorog, bele nyal fülcimpámban, amitől egyből, kipattantak szemeim… az érintése a hideg is kiráz. Igaz vele dolgozom, de akkor is! Kiráz tőle a hideg is, ha hozzám ér. Nyelve is bele ment a játékba, finoman végig húzza nyelvét bőrömön, ahol nyálcsíkokat hagyva magamon. Majd a fogai is bele-bele mélyítette bőrömbe. Ahogy simogat, kényeztet, lejjebb- és lejjebb haladva, meg látta a dudorodó farkam, azt megérintve, végig futkosott a hideg is. Fölém hajol, puszit nyom az arcomra, majd a fülembe súg, egy lágy selymes nyugtató hangot.

- Ne, félj! Eddig sem bántottalak. Nem is tudnálak, hisz te hozzám tartozol… kicsi Aiji. – a szavai nyugtatóak, de a hideg futkos végig rajtam. Az érintésével nem lenne baj, de egyedül ő nem tetszik nekem. Vagyis nem az igazi, ki a karjai közt zárna valaki engem. Fáradtan tűröm, minden egyes mozdulatát, hol becsukva a szemem, hol Sho-ra tekintve nézek, fel rá. Próbálok el lazulni, de ez most nem megy. Most visszatérve megint a dudorodó farkamra, majd elkezdte kényeztetni azt. Először, kezeit veszi be, amitől bele-bele remegtem. Sho ezt érezte, és ismét fölém hajolt.

„- Lazíts – sóhajtja Sho.” Majd tovább folytatva azt. Nyelve és a fogai is betévedt. A kamerások már a nyálukat is csorgatják. Az egyik már nem bírja tovább… így kiment.

- én próbálok lazítani, és a kamerások is azt akarják szinte. De ez. De ez valahogy nem megy! Sho abba hagyta kényeztetésem, fölém hajolt csókot adott az ajkamra. Ajkunk táncot jár, ahogy ölelem így olyan más. Az ölelése a kedvessége elragadó. De az előbbi, amitől a hideg is futkosott a hátamon, az már olyan rideg! Tudom, nem olyan rég dolgozom itt, és tudnom kéne már, hogy milyen az emberek érintése. De nekem nem ő kell! Keresem az igaz szerelmet, de eddig még senki sem tudott engem, igazán szeretni. Így Sho maradt meg nekem. Sho-t akkor ismertem, amikor ide iratkoztam be, már az elejétől fogva, is kirázott a hideg érintése. Ő ezt akkor is észrevette, de nem adja fel. Sho abba hagyta kényeztetésem, fölém hajolt… nagyon elgondolkodtam.

- Mi az? – nézek kérdőn rá, hisz kitágultak pillái. Fölülök. A kamerások kinyomták kamerájukat, és rám néztek.

- Oké! Mára végeztünk! – mondja az egyik kamerás, ki a kamerát tartja.

- Ezt komolyan gondolod? – nézz, kérdőn Sho a kamerásra. Kamerás meg csak a fejét rázta.

- Most egyelőre vége. – Ennyi! Haza mehetnek. Kamerások magunkra hagytak, míg átöltözünk. Föl veszem a kék farmerom, és egy egyszerű zöld pólót. A zöld illik a szememhez. Már a cipőmet húzom, amikor Sho rám néz.

- Nincs kedved, esetleg… esetleg meginni, velem egy kávét? – húzza a cipőit Sho.

- Én fizetem. – ha már ilyen kedvesen kérdezi. Miért is ne? Nem lehetek bunkó, ha egyszer ilyen kedves hozzám! Felsóhajtottam.

- Hát, legyen. Föl álltam, és Sho-t követve, elhagytuk a termet. Útközben egy szót sem váltottunk, majd ismét Sho törte meg a csendet.

- Ma igazán vadító voltál az ágyban! – Olyan, nem is tudom! - én nem nézek Sho-ra, nem mondhatom, hogy nem élveztem? Mert hát ez igaz is. Szerintem ő is észrevette, és így akarja elterelni a témát. Sho kedves meg minden. Nincs vele bajom. Eddig mindig finom és gyengéd volt velem, ő egy remek társ. Itt én vagyok a baki. Nem tudok élvezni. Főleg nem azzal, akit nem is szeretek. Egymás mellett haladva, észre sem vettem, hogy már a kávézóban teremtünk. Sho meg állt, és neki mentem.

- Uff. Sajnálom. – hajtom le fejem, mire ő elmosolyog.

- Ugyan. – lengyít. – Na, mit kérsz? – veszi elő a pénztárcáját. A pultosra nézek, majd mondom is a pultosnak.

- Amit te Sho! – Sho bamba képet vágott, elfincsorodott, majd kajánul elvigyorogta magát.

- Vicces srác vagy! – Na, tényleg? Mit kérsz? – Addig nem megyünk el innét, amíg nem választasz! – még dirigál is? Le vagyok nyűgözve. Hát legyen.

- Végül, mondom a pultosnak. Egy forró Kapuchinót tejszínhabbal! – ő meg csak bólogat.

- És ön uram? – kérdi a nő bársonycsilingelő hangján.

- Azt, amit a fiatalúr! – kacsint egyet Sho, majd át nyújtja a pénzt a nőnek.

- Ha lehetne, neki fizetem. Vagyis egybe szeretném.

- Rendben. Egy pillanat, míg elkészül a kávéjuk uraim! Addig foglaljanak helyet!

- Nem, jó lesz itt! Meg várjuk, úgy is hazafelé indultunk, csak beugrottunk egy italra.

- Ahogy önök szeretnék. – fordul is el a nő, majd készíti is a kávénkat.

- Megint olyan, hallgatag vagy! – Biztos, hogy minden rendben? – néz rám, aggódó arccal Sho.

- Mi? Ja, igen. – vigyorgok, mint valami idióta. Ahogy látom, nem hiszi el.

- Tényleg, nincs semmi bajom! – sóhajtom, hogy végre elhiggye.

- Aha. Ezt etesd, a tudod kinek? – ekkor a nő megszólalt. Megint felsóhajtok.

- Uraim, a kávéjuk! – nyújtja a nő a kávét. Megköszönjük, és menet közben megisszuk. Szürcsölgetjük a meleg italt. De, Sho meg állt. Fele ki folyt.

- Sho? – Sho olyan dühös arccal néz, de nem rám, ha nem megjelent egy igen, dühös fickó. Vagyis nő? – ahogy látom, tényleg nő. Sho félre állított.

- Sho? – ismételtem meg.

- Maradj itt? – sziszegi a fogai közt, tol félre. Ekkor a nő dühös arccal Sho felé halad. Majd erővel pofon vágja Sho-t.

- Sho! – oda rohanok, és föl segítek. Föltápászkodik. Kezét arcára teszi, majd a dühös nő arcába néz szikrázó szemekkel. Én ezt a tekintetet még nem láttam Sho szemeiben. Majd a nő rám néz.

- Ki ez? – sziszegi a nő. Majd felém jön.

- Őt hagyd ki! - kiabál Sho a nőnek.

- Szereted őt igaz? – A kurvád? – kiabál a nő.

- Ne, sértegesd! – Egyébként, is! Te mentél, el! Nem pedig, én hagytalak el! – És te vagy úgy kiakadva? – ezt a kiabálást nem tűröm. Főleg nem a járda közepén.

- Hagyjátok abba! Sho mi ez az egész? – most már én is dühös vagyok. Sho nem válaszol. A nő igen szép. Rövid fekete haj, farmer mini szoknya, feketés lilás top, testes lábak, formás mell… remek alak. De mindig nem tudom ki ez a nő! Mert Sho ezt nem említette nekem egy szóval sem.

- Na, rajta Sho válaszolj, amit a kölyök mondott! – mind ketten a válaszra várunk.

- Bocsáss, meg Sho! – ölel át. – Eddig eltitkoltam valamit neked! És nem fog tetszeni, amit most mondani fogok neked. Hisz, hisz ezt nem érdemled, meg hogy hazudjak neked! – még szorosabban ölel.

- Mi? – kitágultak a szemeim is. Nem értem? Mi ez az egész? Testem remeg.

- Hazudtam! – ejti ki a szót Sho. – Ő a nejem. És ekkor elengedett. A szó belém fagyott, szívem mintha kettészakadt volna, testem úgy remegett a dühtől. És ezt el sem mondta nekem? Dühösen a szemében pillantok. Ő lehajtja fejét, rám sem tud nézni. A nő gonosz kacaja elő jött.

- Bolond kölyök! Sho nem az a típus, aki lefekszik egy maga, korosztályú elsős tagozatú kölyökkel amilyen te vagy! Ez a szó, amit a nő ejtett ki, a szívemben egy szúrást éreztem. Fájt minden szava, fájt Sho hazugsága… fáj az élet! Könnyeim, folytak le arcomon, amit Sho nem igen akarta ezt.

- Fogja be! – sziszegem a nőnek. – Maga mit sem tud az életemről! Akkor meg? – a nő szikrázó szemeket szórva nekem.

- Valóban! Akkor honnan ismered Sho-t? Ó, értem én, az ágyasa vagy! Mint minden kurvája az! – ez-ez nem igaz! Eddig csak is velem feküdt le. És még, senkivel sem láttam, hogy egy ágyba bújt volna valakivel! Ez, ez hazugság!

- Ez hazugság! – sziszegem a fogaim közt. A nő akkor abba hagyta a kacaját.

- Hogy minek neveztél? – a keze ökölbe, felém jött majd meg fogta pólóm, és föl emelt.

- Nem tűröm, hogy ezt mondjad rólam! – szemem bosszúsan találkozott a nővel szemben. De Sho nem látta, mivel a hajam szerencse eltakarta szemem.

- Én meg nem tűröm, hogy bele szólj mások életébe!

- Ó, de nagy szád lett taknyos! – épp ütni készülne, de Sho le fogta a nő kezét.

- Engedd el őt! Ő neki semmi köze. Hagyd! Katrin, engedd el! – és végül elengedett.

- Szerencséd hogy ennyivel meg úsztad! – Sho-ra nézett, majd távozott. És újból ketten maradtunk.

- Jól vagy? - segít föl állni. Leporlom nadrágomról a koszt. Majd dühösen a szemébe nézek.

- Hogy hazudhattál? Miért nem mondtad meg, hogy van feleséged?

- Sho én! – Tudom, hogy haragszol rám, és tudom, hogy meg érdemlem, amiért ennyire becsaptalak téged. De egy valami igaz! Hogy szerettelek… hajol felém, és meg csókol. A csókja, most lágy, az érintése, selymes, és kedves… Ő az igazi Sho.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.