Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 




~Cartman terve~

"Cartman terve, avagy a zsidók kiirtása"

1. rész: Cartman terve


A nevem Erick Cartman Theodore-nak hívnak, most múltam 17 éves a South Park-i Elementary középiskolában járok. Egy családi házban lakom, anyámmal és a cicussal.
- reggel van, és hétvége  - Reggelt, mondom és nyújtózkodok. – Kikászálódok az ágyból, és gyors hiper sebességgel rohanok is lefelé, a lépcsőn. – rohanok, mert egy csomagot kaptam. – Csomag Erick Cartman-től! – mondja, a bácsi ki nyújtja az ajándékot. – én meg adom neki a pénzt. – Köszönöm, majd becsukom az ajtót a lábammal, és a csomaggal, haladok fölfelé. – Kicsikém, ki csöngetet! – jön felém anyu a mosodából. – Mutter, semmi közöd hozzá! – sóhajjal mondom neki, hogy hagyjon végre békén. – de ő csak kérdőn néz fel reám. Majd így szól. – Jaj, kicsikém, most miért vagy ilyen velem? – tör ki magából, mint egy 8 éves kisgyerek. – Én csak sóhajtok. – Majd, mint ha meg sem hallanám, így bemegyek a kiskuckómban és máris a csomagot szemlélem. – Na, végre meg jött a doboz! – Jó sokáig tartott, de kibírtam. – Meg korra durranás lesz a vége, ha a többiek meg tudják, mi a tervem a zsidók ellen. – Végre eltűnnek a zsidók az életemből. – De legfőbb képen te. – mondom, és egy Kyle-os fénykép van nálam, amit átszúrtam egy késsel. – Dögölj meg, Kyle Broflovski! – mondom, teli undor hangon, és szíven szúrom késsel a képet. – Nem sokára, nem fogsz mosolyogni itt nekem te mocskos zsidó! – Eddig tűrtem, a hülyeségeidet, és a dagizást, de azt már, nem hogy anyámat is szidalmazod, na, azt nem tűröm bazzd meg! – Nem sokára meg fogsz halni végre! – muhahaha! – tör ki a gonosz nevetés a torkomon. Majd, neki is kezdek a terv összeállításának. – Először Stan-t kéne valahogy behálóznom, de nem lesz könnyű, mert Stan és Kyle elválaszthatatlanok, de nem sokáig az egyszer már biztos! – Erről kezeskedek, hogy ne legyenek többé barátok. – Na és Kenny na, az azt hiszem könnyű feladat lesz, azt könnyű lesz elintéznem Kenny-t. – És tervem a következő, amint Kyle később jön ki a suliból, én az iskola területén, berakok, pár bombát, vagyis felrobbantom az épületet, de csak, úgy ha többiek kimentek az iskola épületéből, vagy tőlem az egész bent ragadhatnak! – De én csak Kyle-t akarom elintézni egy életre. Egész éjjel a terven dolgoztam, amikor észre sem vettem, hogy az asztalon elaludtam, és arra ébredek föl, hogy valaki kopog a szobám ajtaján. – Mi? –mondom leragadt álmos szemmel. - Majd az órára pillantok, és elmúlt már, 8 óra? – Óh, basszus, így elaludni! – török ki teljesen magamból. – De a kopogást csak nem hagyja abba. – Megyek már, az istenit! – felállok és nyitom is az ajtót. És kit látnak szemeim! Hát igen Kyle-t. – No lám, no lám, kit látnak szemeim! – Szia, Eric. – köszön mosolyogva nekem. – Ne mosolyogj itt nekem, mert fel nyomom a torkodon a ceruzámat. – mondom, teli undorral. – abban a perc pillanatban már nem is mosolyog. – Még ott állsz egy darabig, vagy be jössz, végre? – mondom dühösen, de erre én meg bántottam szegényt. – remegve jön be a kicsike lábaival. – Jaj, gyere már be, húzom be és, meg szorítom a karját, mire felszisszen fájdalmában. – Könnyek szöktek a szeméből. - én dühösen meresztek rá, de lecsillapodok, és meg nyugszok – mély levegőt veszek, és meg nyugtatom, hogy nincs semmi baj. – Ne haragudj, mondom egy kis mosollyal. – Ülj le. – majd így is tett, leült, de a földre. – Nem a földre te szerencsétlen! – török ki magamból megint, mire ő megint meg rezzent. – Jól van, ha a föld jó neked és föl akarsz fázni nekem mindegy, nem szólok bele. – Csinálj, amit akarsz!
Kyle csak ott ül és mereszti rám nagy szemeit. – Én csak írok tovább, de nem tudok koncentrálni, mert valaki állandóan figyel. – így hátra fordulok ahol Kyle van, és kérdeznék tőle valamit, de ő gyorsabb volt. – Mit csinálsz? – kérdezi kiskutya szemekkel. – Egy nagy faszt. – vágom oda neki, de durván. – erre ő felhúzta szemöldökét, keresztbe tette karjait és bevágta a durcást. „Hm, aranyos, amikor durcáskodik” – kuncogok, egyet mire feltápászkodok, és oda ülök mellé. – Egy kérdés, miért jöttél ide most hozzám? – nagy csönd nem válaszol. – lehet, hogy meg bántottam és nem válaszol nekem. – Hm, jó van, akkor ne válaszolj! –mondom mit, akit nem is érdekelt volna a kérdés, de viszont tényleg érdekelt kíváncsivá vált, hogy miért jött ide hozzám. – viszont örülnöm kéne, hogy itt van, de nem tudok örülni, néha oly aranyos, néha meg oly izé tud lenni, nem tudnék rá haragudni, vagy mégis? – kitudja. – fújom ki a levegőt. – válaszolni szeretnék, de Kyle megelőzött. – Eric, én, izé, azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy minden rendben van veled? – Mi? – én csak bambán bámulok, most én vagyok vak, vagy rosszul hallottam, hogy ezt mondta nekem? – aggódik értem? „ Milyen aranyos” – meg rázom a fejem, na, ezt most fejezd, be Eric nem szerethetek bele, főleg a legfőbb „gonosz” ellenségemben. – nem, nem, és nem! – Le álok, mire egy érintést érzek a karomon. – K… Kyle, nyögöm. – Kyle rosszul lett, nehezen veszi a levegőt, szóval ezért érintette meg a karom. – Kyle könnyeket hullajtja. – Nyugi nincs semmi baj, föl álok, és hozni akartam egy pohár vizet, de Kyle összeesett. – Nagyon megijedtem, szóltam anyunak is, és anyu rögtön felszaladt hozzám. – Mi történt kicsim? – tör be anyu, mint aki háborúba jött volna. – Kyle! – mondom, neki aggódó, arccal. Mi? Én aggódók, az-az nem lehet. Eric mamája, felrakta Kyle-t az ágyra, majd megnézi, hogy van-e láza, és nagyon magas láza van. – Hm, nem jó jel ez Eric fiam. – rázza meg fejét a Mutter. – De-de ugye nem lesz baja? – Nem, ha kap egy lázcsillapítót, és egy vizes borogatást, ne aggódj reggelre kutya baja sem lesz! – mondja anyu nyugodt hangon. – Mi reggelig? – Addig ez a kóser zsidó, vagyis Kyle itt fog aludni a szobámba? – Egyelőre igen, szólok a szüleinek is hogy ne aggódjanak érte, hogy itt fog aludni, amíg meg nem gyógyul. – De-de, én csak dadogok. – Rendes vagy Eric hogy szóltál! – Egy hétig ezzel a zsidóval töltöm a napomat, ez-ez nem lesz jó jel, mert akkor nem tudom meg csinálni a tervemet. – Ó, basszus, teszem a kezem a homlokomhoz. – Egy hétig itt lesz nálam Kyle? – egy huncut mosoly tör ki nálam, azért jó is hogy itt marad nálam, legalább közel lehetek hozzá! – és-és megkapja végre, amit érdemel ez a kóser ZSIDÓ KÁM, egy ördögi gonosz vigyor, jött elő nálam - Muhahahaha!

Folytatás hamarosan!

 

 

 



~Cartman terve~

"Cartman terve, avagy a zsidók kiirtása"

1. rész: Cartman terve
A nevem Erick Cartman Theodore-nak hívnak, most múltam 17 éves a South Park-i Elementary középiskolában járok. Egy családi házban lakom, anyámmal és a cicussal.
- reggel van, és hétvége  - Reggelt, mondom és nyújtózkodok. – Kikászálódok az ágyból, és gyors hiper sebességgel rohanok is lefelé, a lépcsőn. – rohanok, mert egy csomagot kaptam. – Csomag Erick Cartman-től! – mondja, a bácsi ki nyújtja az ajándékot. – én meg adom neki a pénzt. – Köszönöm, majd becsukom az ajtót a lábammal, és a csomaggal, haladok fölfelé. – Kicsikém, ki csöngetet! – jön felém anyu a mosodából. – Mutter, semmi közöd hozzá! – sóhajjal mondom neki, hogy hagyjon végre békén. – de ő csak kérdőn néz fel reám. Majd így szól. – Jaj, kicsikém, most miért vagy ilyen velem? – tör ki magából, mint egy 8 éves kisgyerek. – Én csak sóhajtok. – Majd, mint ha meg sem hallanám, így bemegyek a kiskuckómban és máris a csomagot szemlélem. – Na, végre meg jött a doboz! – Jó sokáig tartott, de kibírtam. – Meg korra durranás lesz a vége, ha a többiek meg tudják, mi a tervem a zsidók ellen. – Végre eltűnnek a zsidók az életemből. – De legfőbb képen te. – mondom, és egy Kyle-os fénykép van nálam, amit átszúrtam egy késsel. – Dögölj meg, Kyle Broflovski! – mondom, teli undor hangon, és szíven szúrom késsel a képet. – Nem sokára, nem fogsz mosolyogni itt nekem te mocskos zsidó! – Eddig tűrtem, a hülyeségeidet, és a dagizást, de azt már, nem hogy anyámat is szidalmazod, na, azt nem tűröm bazzd meg! – Nem sokára meg fogsz halni végre! – muhahaha! – tör ki a gonosz nevetés a torkomon. Majd, neki is kezdek a terv összeállításának. – Először Stan-t kéne valahogy behálóznom, de nem lesz könnyű, mert Stan és Kyle elválaszthatatlanok, de nem sokáig az egyszer már biztos! – Erről kezeskedek, hogy ne legyenek többé barátok. – Na és Kenny na, az azt hiszem könnyű feladat lesz, azt könnyű lesz elintéznem Kenny-t. – És tervem a következő, amint Kyle később jön ki a suliból, én az iskola területén, berakok, pár bombát, vagyis felrobbantom az épületet, de csak, úgy ha többiek kimentek az iskola épületéből, vagy tőlem az egész bent ragadhatnak! – De én csak Kyle-t akarom elintézni egy életre. Egész éjjel a terven dolgoztam, amikor észre sem vettem, hogy az asztalon elaludtam, és arra ébredek föl, hogy valaki kopog a szobám ajtaján. – Mi? –mondom leragadt álmos szemmel. - Majd az órára pillantok, és elmúlt már, 8 óra? – Óh, basszus, így elaludni! – török ki teljesen magamból. – De a kopogást csak nem hagyja abba. – Megyek már, az istenit! – felállok és nyitom is az ajtót. És kit látnak szemeim! Hát igen Kyle-t. – No lám, no lám, kit látnak szemeim! – Szia, Eric. – köszön mosolyogva nekem. – Ne mosolyogj itt nekem, mert fel nyomom a torkodon a ceruzámat. – mondom, teli undorral. – abban a perc pillanatban már nem is mosolyog. – Még ott állsz egy darabig, vagy be jössz, végre? – mondom dühösen, de erre én meg bántottam szegényt. – remegve jön be a kicsike lábaival. – Jaj, gyere már be, húzom be és, meg szorítom a karját, mire felszisszen fájdalmában. – Könnyek szöktek a szeméből. - én dühösen meresztek rá, de lecsillapodok, és meg nyugszok – mély levegőt veszek, és meg nyugtatom, hogy nincs semmi baj. – Ne haragudj, mondom egy kis mosollyal. – Ülj le. – majd így is tett, leült, de a földre. – Nem a földre te szerencsétlen! – török ki magamból megint, mire ő megint meg rezzent. – Jól van, ha a föld jó neked és föl akarsz fázni nekem mindegy, nem szólok bele. – Csinálj, amit akarsz!
Kyle csak ott ül és mereszti rám nagy szemeit. – Én csak írok tovább, de nem tudok koncentrálni, mert valaki állandóan figyel. – így hátra fordulok ahol Kyle van, és kérdeznék tőle valamit, de ő gyorsabb volt. – Mit csinálsz? – kérdezi kiskutya szemekkel. – Egy nagy faszt. – vágom oda neki, de durván. – erre ő felhúzta szemöldökét, keresztbe tette karjait és bevágta a durcást. „Hm, aranyos, amikor durcáskodik” – kuncogok, egyet mire feltápászkodok, és oda ülök mellé. – Egy kérdés, miért jöttél ide most hozzám? – nagy csönd nem válaszol. – lehet, hogy meg bántottam és nem válaszol nekem. – Hm, jó van, akkor ne válaszolj! –mondom mit, akit nem is érdekelt volna a kérdés, de viszont tényleg érdekelt kíváncsivá vált, hogy miért jött ide hozzám. – viszont örülnöm kéne, hogy itt van, de nem tudok örülni, néha oly aranyos, néha meg oly izé tud lenni, nem tudnék rá haragudni, vagy mégis? – kitudja. – fújom ki a levegőt. – válaszolni szeretnék, de Kyle megelőzött. – Eric, én, izé, azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy minden rendben van veled? – Mi? – én csak bambán bámulok, most én vagyok vak, vagy rosszul hallottam, hogy ezt mondta nekem? – aggódik értem? „ Milyen aranyos” – meg rázom a fejem, na, ezt most fejezd, be Eric nem szerethetek bele, főleg a legfőbb „gonosz” ellenségemben. – nem, nem, és nem! – Le álok, mire egy érintést érzek a karomon. – K… Kyle, nyögöm. – Kyle rosszul lett, nehezen veszi a levegőt, szóval ezért érintette meg a karom. – Kyle könnyeket hullajtja. – Nyugi nincs semmi baj, föl álok, és hozni akartam egy pohár vizet, de Kyle összeesett. – Nagyon megijedtem, szóltam anyunak is, és anyu rögtön felszaladt hozzám. – Mi történt kicsim? – tör be anyu, mint aki háborúba jött volna. – Kyle! – mondom, neki aggódó, arccal. Mi? Én aggódók, az-az nem lehet. Eric mamája, felrakta Kyle-t az ágyra, majd megnézi, hogy van-e láza, és nagyon magas láza van. – Hm, nem jó jel ez Eric fiam. – rázza meg fejét a Mutter. – De-de ugye nem lesz baja? – Nem, ha kap egy lázcsillapítót, és egy vizes borogatást, ne aggódj reggelre kutya baja sem lesz! – mondja anyu nyugodt hangon. – Mi reggelig? – Addig ez a kóser zsidó, vagyis Kyle itt fog aludni a szobámba? – Egyelőre igen, szólok a szüleinek is hogy ne aggódjanak érte, hogy itt fog aludni, amíg meg nem gyógyul. – De-de, én csak dadogok. – Rendes vagy Eric hogy szóltál! – Egy hétig ezzel a zsidóval töltöm a napomat, ez-ez nem lesz jó jel, mert akkor nem tudom meg csinálni a tervemet. – Ó, basszus, teszem a kezem a homlokomhoz. – Egy hétig itt lesz nálam Kyle? – egy huncut mosoly tör ki nálam, azért jó is hogy itt marad nálam, legalább közel lehetek hozzá! – és-és megkapja végre, amit érdemel ez a kóser ZSIDÓ KÁM, egy ördögi gonosz vigyor, jött elő nálam - Muhahahaha! Folytatás hamarosan!



Cartman terve, avagy a zsidók kiirtása

2. rész: A kis vörös hajú fiú

Két héttel később

Kyle még mindig betegeskedik. - de még akkor sem adom fel, ha kell, akkor így csinálom meg a tervem. – anyám mindig feljön, hogy megnézze Kyle-t, hogy jobban van-e. Még orvost is hívtunk ki, hogy adjon valami gyógyszert Kyle-nak. – de még semmi. – itt fekszik az ágyamban, eszméletlenül, ahelyett hogy adjon végre valami jelt, hogy él-e még, vagy meghalt-e egyáltalán. – de semmi. – sóhajtok egyet és kimegyek egy kis vízért, mert meg szomjaztam. – anyám még mindig ápolja Kyle-t. – míg lefelé haladva, azon gondolkoztam, hogy talán meg sem kéne ölnöm Kyle-t mivel, ha itt van nálam, akkor közel lehetek vele szemben, és talán-talán az enyém lehet. – de ez nem lesz könnyű. – menet közben meg szólalt a vezetékes telefonom. – Oda megyek, és föl veszem, majd bele szólok a kiskészülékbe. – Haló! – Cartman, itt Stan beszél. – Mi? – Stan, atyám pont rosszkor, ha rá jön, hogy Kyle itt van nálam ki nyír engem. – uh, basszus. – mondom. – Na figyu, ha ráérsz, akkor átszaladok hozzád, mert van egy pár leckénk, tudod? – amit még Garisson adott be, közösbe! – amit te, meg én, és Kyle feladata lenne, de már jó pár hónapja eltűnt, Kyle, és nem találom sehol, és így nem tudjuk meg csinálni a házi feladatot. – Szóval, ha ráérsz ma, akkor átmegyek délután mindenképp jó? – Na, szia. – Mi? – Várj! - mondtam volna, de akkor letette. – Uh, basszus, ha át jön és meg látja Kyle-t a szobámban, akkor nekem végem lesz! – Mit tegyek? – jézusom, el kéne rejtenem vagy valamit kéne csinálnom, vele, vagy esetleg kitalálok valamit, hogy miért van itt nálam. – Talán, azt mondom neki, hogy átjött hozzám, és egyszer csak elájult, de nem tettem vele semmi rosszat, ha rosszra gondolna. – de az is lehet, hogy nem hiszi el nekem, mert mindig rossz voltam Kyle-hoz. – bár kitudja. – föl baktatok a szobámban, majd Kyle-hoz vezetem az utat. – közben iszogatom a cappucinómat. - anyum, már nincs a szobámban, így kettesben lehetek a zsidó falvi zsidóval. – látom, hogy izzad testestül, és álmában beszél? – érdekes. – vajon kiről álmodhat? – Ne. – mondja álmában. - Cartman, ne. – ne bánts! – Mi? – rólam álmodik? – közel megyek hozzá, hogy meg nézzem, hogy nincs-e véletlenül láza, és bingó, megint magas a láza. – szomorúan tápászkodok föl, majd egy vizes rongyért megyek, hogy a homlokára tehessem. – kapálózik Kyle, és kupán vágott. – Aucs, mondom sajgó arcomat. – majd rögtön a tükörbe pillantok, és jó piros az arcom. – Na, ezt meg kaptam. – Mivel, érdemeltem ki? – Aucs, ez fáj! – nyafogok, mint egy kis cica. – nagyban el vagyok foglalva az arcommal, amikor hallom, hogy kopognak az ajtómon. – kip-kop. – Ki az? – mondom, dühösen. – Stan, vagyok! – Mi? – Máris? – Stan, mit keresel itt? – Mondtam, hogy benézek hozzád? – Vagy nem figyeltél, amikor beszéltem hozzád? – De-de. – Hát akkor, mit vagy úgy oda? – Csak most, pont nem jó! – És miért nem jó? – Beengednél már végre a szobádban? – Még nem! – Kupi van! – Na, és? – Mintha eddig nem lett, volna! – Ne parázz már ennyit! – Mi az csak nem titokban maszturbáltál? – Mi? – Nem, fújj! – Hagyjál már, az ilyesmikkel Stan! – Ne csináld már Cartman, én is szoktam. – Nagy cucc. – majd beengedte Stan-t. – mert Kyle az anyja szobájában fekszik gyorsan átvitte a szomszédban, ahol az anyja alszik. – Huh, tényleg kupi van. – Mit csináltál, hogy kupi van? – Tán elkapott valami tornádó szél, és azt csinálta a kupit? – Hahaha, nagyon vicces vagy Stan! – Na, kire gondoltál, amikor maszturbáltál? – Mi közöd hozzá? – És ha maszturbáltam, akkor mi van? – Összedől a világ? - Nyugi már, Cartman. – Olyan furcsa vagy ma! – mondja Stan lehangoltan. – Nincs semmi. – vágja rá dühösen. – Azt látom? – Jaj, Stan hagyjál már a hülyeségeiddel! – Csak még egy kérdés, és befejeztem. – Jól van, mondd! – Khm. – köszörüli meg a torkát. – Na, akkor kire gondoltál, amikor maszturbáltál? – Már megint ezzel jössz Stan? – Mi közöd hozzá? – De válaszolj, mert megígérted! – Elsőbb mondd te! – Mit? – Hogy te kire gondolsz, miközben azt csinálod? – Én Kyle-ra gondoltam, hogy jó lenne vele is azt csinálni. – És Wendy? – Mi van vele? – Én aszittem, hogy ő rá gondoltál. - Hát tévedtél. – Már nem szereted Wendy-t? – De szeretem. – Hát akkor? – Mi hát akkor? – Hogy-hogy Kyle-t akarod magadnak? – Azt mindenki akarja! – mondja Stan. – És ki az a mindenki? – Például, ott vagyok én, te, Kenny, és Craig. – Craig is? – Igen, miért kire gondoltál? – Ábrahám Lincon-ra? - Nem, de, ő nem egy tárgy, hogy kihasználjuk? – Te beszélsz Cartman? – Amikor minden áron, ki akarod irtani Kyle-t? – Mi? – én csak bambán bámulok. – ez meg honnan tudja, hogy mit akarok, vagy, hogy mi a tervem a zsidók ellen? – Ne, játszd az ártatlan tündér anyót! – Akkor, most azért jöttél, hogy engem zaklass, vagy azért jöttél, hogy tanuljunk is végre! – szakítod félbe a mondandómat, de akkor sem hagyom abba. – Ne, tereld a szót Cartman! – Tudom, hogy igazam van! – És, mi közöd hozzá? – És ha az a tervem, akkor mi van? – Hogy akarod megakadályozni Stan? – Már gyűlölöm a zsidókat, és vele együtt Kyle-t is, de az is lehet, hogy téged is Stan! – Ó, igen? – Én, már régóta gyűlöllek téged Cartman, csak gyorsan megcsináljuk azt a szar leckét, és léptem is! - Tőlem, leszarom nagyívben a leckét, tűnj innét! – mutatod a kijáratot, de nem mozdulok egy könnyen. – Hallod? – Takarodj kifelé! – És ha nem? – Akkor megerőszakolsz? – Nem, de menj ki! – mondod szinte dühösen. – de én akkor sem megyek ki. – Jól van, akkor ne menj, csak engem hagyj békén! – vágod be a durcit. – Kyle már rég óta az ajtónál áll, amikor mindannyian az ajtóra pillantottunk. – K… Kyle. – nyögjük Stan-nal kórusban. – Én… én asziszem hogy elmegyek, mondod és már mentél is volna de Stan meg fogta a karod, és meg állított, mire elhúztad volna a csíkot. – Jobban vagy már Kyle? – Én… igen. – mondod szomorúan. – Mi a baj Kyle? – látja Stan hogy mindjárt elbőgi magát. – Én… sajnálom, de én. – Igen? – vágod a szavába! – Hé, Stan. – Mi az Cartman, - Nem látod, hogy el vagyok foglalva? – Ó, bocsi hogy meg zavartam a kis turbékoló galambokat! - Kuss, Cartman. – Szólal, meg Kyle. – és ez a hála, hogy ápoltuk Kyle-t míg beteg volt. – Kösz ebből nem kérek! – mondod, majd dühösen elhúztad a csíkot. – Hova mész, Cartman? – Világgá! – Jössz velem? – mondod, még mindig dühösen. De-de most nem mehetsz el? – És, miért nem? – Mert a leckét még meg csinálnunk! – Tudod, mit? – nagyívben leszarom! – Utállak titeket! – De legfőbb képen téged zsidó falvi zsidó! – mutatod az ujjaddal Kyle-ra. – Én… uh. – mondod, de meg sem bírsz szólalni. – Rühellek téged Kyle! – Azt kívánom, hogy tűnj el az életemből! – mondod szinte már ordibálva, mire anyukád is leállít, de még mindig folytatod. – Ha nem lennének zsidók, szebb lenne a világ! – Én láttam a zsidók Passióját, de te még nem? – És a zsidók, ölték meg Jézust is! – Szóval, ha nem lennének zsidók, jobb lenne a világ zsidók nélkül! – kiabálod. – Stan is meg rezzent erre, a szövegre. – Mi a baj Kyle fáj az igazság? – Én… - meg sem bírsz szólalni, majd elrohansz zokogva. – Cartman, ez nem volt szép tőled! – Cartman, dühösen néz Stan-ra, a szeme úgy ég, mint egy izzó lámpa. – majd Stan is elment. – Én dühösen megyek vissza a szobámban, majd bezárom az ajtómat, mit sem törődve az anyám nyavicskolásával. – majd, az ágyamra fekszem, és elnyom az álom. – dühös vagyok, egyszerűen dühös lettem. - felbaszták az agyam, de nagyon. – nem Kyle-on akartam levezetni a dühömet, de z egész Stan hibája! – ha nem baszta föl volna az agyamat, akkor minden simán ment volna tervem! – de ezt most hagyjuk, most csak felejteni akarok, és aludni. Folyt. Köv.

 

1. rész Cartman bosszúja, avagy mindenáron megölni Kyle-t

Minden reggel ugyan arra az álomban ébredek föl. Akárhányszor meg jelenik Kyle, mindig ott van előttem, és csak is őt látom magamban. Hogy miért? Azt nem tudom. De egy a biztos, hogy minden áron ki fogom nyírni őt. De egy a biztos, végzek vele, hogy nyugodtabb legyen az életem, de ha őt megölöm, akkor kit fogok utána basztatni tovább? Talán meg sem kéne őt ölnöm, hisz amikor itt volt nálam, minden olyan nyugodt volt. Olyan csöndben aludt az ágyamban, mint ha egy angyal lett volna. Olyan törékenynek látszott, szép kis pofija van, miért bántsam őt? Lehet, hogy be kéne fejeznem, amit elkezdem. Talán kitudja?
- reggel arra ébredek, hogy valaki simogatja a lábamat, vagyis a takaróm le van húzva. – Mi? – Máris reggel van? – Kisfiam, meddig akarsz még aludni? – Ideje iskolába menni! – Ne már, csak még egy 5 perc. – mondom nyafogva anyunak, de ő akkor sem hagy nyugton. – Kelj már föl! – nyújtózkodok, majd föl tápászkodom nagy nehezen, és felveszem a kis nyuszis mamuszomat. És egyenesen a fürdőbe vezetem az utat, majd fogat mosok, meg mosom az arcom, és visszamegyek a szobámban. Amikor hallom, hogy csörög a telefonom, fogom meg nézem ki hív kora reggel, és Stan hív. – fogom és felveszem, majd beleszólok. – Igen, mondjad Stan! – mondom még igen kómás helyzetben. – Ma ne felejtsd el a matek házit, amit közösen adott be nekünk Ms. Garisson! - Ne felejtsd elhozni, amit együtt csináltuk meg! – mondod, mire ásítok egyet és mondanék valamit, de már látom az iskola buszt. – Bocsi, de le kell most tennem. – Várj dagadt! – A házit, ne hagyd otthon semmiképpen sem! – Jó, de most már megyek, majd letettem a telefont, és az ágyra dobtam, nem szoktam a suliba vinni a telefonomat, mert akkor, ha csörög, a tanárok elveszik azt. Régen még nem voltak telefonok, vagyis voltak, de azok vezetékesek voltak, és most már bevezették itt nálunk is a mobil telefont. Én Samsungot kaptam, és zöldeskék színű, és van egy kis lógó micsoda rajta. Felkaptam a táskámat, majd kifelé rohanva mentem is az iskola buszhoz. – A többiek már föl szálltak a buszra, csak rám vártak. – Várjanak! – kiabálom a rusnya nyanyának, aki már indulna a suliba és engem meg itt hagyva egyedül, vagyis gyalogoljak az iskoláig? Na, abból nem kérek! Szerencséje a nyanyának hogy nem indult még el, nélkülem. Fogom, felmutatom a diákkártyámat, és leülök. Szerencsére most nincsenek sokan a buszon, csak az a kóser zsidó gyerek és a kis öccse Eik, meg a csini cica baba az osztályból Wendy. Ja, meg a Butters a buzi gyerek. Oda értünk a suliba, meg állt a busz, majd kiszálltunk és egyenesen a suliba vetettük magunkat. Menet közben megszólított Kyle. – Cartman? – Hm! – meg állok és rápillantok. Sokkal csinosabb lett, és sokkal kedvesebb is, amióta régen volt. – Szóval, meg csináltad a matek leckét? – zavartan emeli le tekintetét, mire én csak elmosolyodok. – Persze, persze. Mondom, mosolyogva neki. – mire ő meg elpirul. – hm, milyen aranyos, amikor elpirul! – Szóval, Stan nem viccelt velem, hogy te is megcsináltad a házit! – mondod, sunyin mosolyogva. – mire készül vajon ez a kóser zsidó gyerek? – mondom magamban gyanakvóan. – vagyis sejtek valamit, vagy ő sejt valamit pontosabban! – na, mindegy, vonom meg vállamat, és pakolok be a táskában, majd, készülünk az első órára. Bent a teremben nagy a nyüzsgés, sokan nem azon a helyen ülnek, mindenki mással beszélgetnek vidáman. A lányok a szaros nyálas szarokkal beszélgetnek, hogy kinek több mijük van, de hát csak lányok! Kenny a szokásosat teszi, leborul az asztalra, és alszik, mint a tejbe tök. Stan, szokása az hogy Kyle-t bámuli egy folytában. Le nem vakarja róla csak magát sem, majd ki esik, a szeme úgy bámulja őt. Én meg ülök a padon és koptatom a padokat, a körzömmel. – végül csak bejött a tanár, vagyis a tanárnő. Ekkor mindenki a saját helyére távozott, majd abba hagyták a beszédüket. Garisson szokása, hogy leül a tanári asztala mellé és megint zokogásba tör ki. – Jaj, ne már megint kezdi! – mondja Stan az asztalra borulva. – Hé, Cartman! – szólít meg Stan engem. – Hm? – Meg csináltad a leckét? – már megint nem hagy békén? – Igen, meg! – mondom, majd előkotrom a leckét, vagyis előkotortam volna, de nem találtam sehol sem a házit. – Upsz. – mondom, mire Stan felém néz. – Mi az, Cartman? – Izé, van egy rossz hírem Stan! – És mi az? – mondd már? – Nincs nálam a házi. – mondom, mire ő feláll. – Micsoda? – tör ki magából, mint egy hisztérikus. Na, bakker, ezt jól elbénáztad dagadt! – mondja Kenny, vigyorogva ott hátul. – még egyszer vigyorogsz a képemben csóró gyökér csóher gyerek, én esküszöm, én esküszöm, hogy szíjat hasítok a hátadba! - mondtam, volna neki, de a tanárnő meg szólalt. – Most, el kell intéznem pár dolgot! - mondja és föl áll, és kirohan. – Akkor, most nincs tanár? – mondja Butters. – Eltaláltad, buzi gyerek! – mondom neki oda, de Kenny megvédte őt. – Cartman, elég volt abból, hogy gúnyt űzöl belőlünk? – mondja a csóró gyerek Kenny. – Ó, igen? – Nem tudom, kinek nem jut pénz ahhoz, hogy még vizük sincs a lakásba! – török ki magamból, mire Kyle nem bírta ezt tovább hallgatni meg érint, és véletlenül behúztam egyet neki, de nem direkt. – Aucs. – mondod, mire felnyüszítettél, hangosan. – Kyle, neked vérzik az orrod? – Ezzel nem mondtál valami ujjat Stan. – mondom neki, majd bocsánatot akarnék kérni tőle, de e helyett ő mondott valamit nekem. – A kurva anyádat! – törsz, ki majd kiviharzol a teremből, és a mosdóba vezeted az irányt. – majd Stan, is föl áll, és rám pillantja gonosz tekintetét. Esküszöm, mintha én tehetnék erről! De ha a Kenny nem maradt volna kussba akkor minden jó ment volna ez a kibaszott nap is. Istenem hova fajult a világ? Mondom, majd visszaülök a helyemre, és ráborulok a padra.

 

Cartman terve, avagy a zsidók kiirtása

4. rész: A düh

Vajon ott bent, amíg én a padon aludtam, ők vajon mit csinálhattak ott bent? Mert azt nem tudom, hogy még nem jöttek vissza, amióta én behúztam, Kyle-nak. Biztos nőtt szegénynek egy dudor az állán, de legalább úgy is megérdemelte a kis pöcs. – Ha- ha de legalább levezettem rajta a dühömet úgy is utálom őt, akkor meg?
- Mi a baj Cartman? – Úgy látom Kyle úgy megsértődött rád, hogy vissza sem jött a teremben. Vagy tévedek Eric? – lám- lám, megszólalt az okos tóni! – és még van bőr a képén, engem még mindig cseszegetni, de azért sem áll le a kis pöcs, amiket mondtam neki, és még direkt is csinálja. Jól van. Jól van. – ezt még meg bánod ezerrel, te csóró szar csimbók! Meg bánod, hogy a világra jöttél!
- Ó, de nagy szád lett hírtelen dagadék? – jön hozzám, majd fejbe kollint.
- A kurva anyád! - mondom, mire behúztam volna neki egyet, de Clide lefogta a kezem. – és megszólalt.
- Cartman, hagyd. – Nem éri meg! – egy darabig farkas szemet vetettem Kenny-re, majd a másikra, és visszaültem a helyemre, majd tovább aludtam. Egyszerűen nem bírok magammal, ha felhúzzák az agyam agyilag, azt nem éri túl senki szinte. Arról én kezeskedem! – lassan te is fel leszel írva a halállista füzetembe, te csóró szar csimbók! - nem csak Kyle, ha nem te is. – vagy jobban hangzik a mindenki szó? Gyűlölök mindenkit, akik ebbe a teremben rohadnak. Pusztuljon mindenki! – amíg alszom addig is béke van, és csend. Majd csak a csöngőre ébredek föl. Mindenki föl kell, és kifelé mennek, engem meg sem várva. - Jól van, jól van. Így állunk? – ha valóban Kyle megsértődött rám, akkor egy darabig nem állunk egy másba, harcba, de nem is bánom. – Ha. Sértődjön meg csak, engem nem érdekel. Mérgemben fődhöz vágtam a cuccomat, mire Kenny elröhögte magát.
- Mi baj dagikám? - dagikád a nénikéd! – sziszegtem magamba, mire lenyugodtam. – jól van Cartman, nyugi, nyugi. És nem lesz baj. Lesz még karácsony!
- Khm. – köszörülöm meg torkom, de ő egyből beszólt nekem, megint.
- Mi, van? – Tudom, hogy a fiúkra buksz Cartman? – Valld be!
- Anyád! – mondom, és csattant egy nagyot Kenny arcán. Vagyis pofon vágtam.
- Miért nem szállsz le rólam? – Baszd meg magad, seggfej! – Állandóan, reggel óta, csak engem baszogatsz. - Baszogass mást, ne engem! – mondom dühösen, és már szinte vörös az arcom is. Erre mindenki felfigyelt, ahogy kiabálok erre a szerencsétlenre.
- Kurva anyádat Kenny! – légy boldog, de engem hagyj békén!
- Ajjaj. – mondja, Butters, és rám se mer nézni szinte. – aztán, Kenny is lehajtott fejjel néz.
- Na, mi az? – Félsz tőlem? – Ilyenkor már félsz, akkor legyen nagy szád, amikor nekem is bazd meg! – Nem elég, hogy csórók vagytok, de még a szád is olyan nagy mi? – és akkor nekem csattant az arcomon egy pofon. Erre már Stan és Kyle is kijöttek a férfi mosdóból.
- Kenny veszi nagyban a levegőket, dühös. Szinte érzem rajta a dühöt. – nem is érdekel, én vagyok dühös, mert állandóan csak engem basztat a kis csóró gyerek.
- Le maradtunk valamiről? – szólal meg Stan hátul.
- Nem, semmiről. – mondom, és a hátamra teszem a vállam, majd kiviharzok.
- Cartman hova mész? – Lesz még egy óránk?
- Szarom le az órákat! – mondom, mire eltűnök, teljes mértékben. – dühösen végig baktatok az úton haza feléig, majd amint haza értem, mérgemben jól becsaptam az ajtót.
- Te vagy az kicsikém? – szólal meg anyu a mosodából.
- Nem, hanem Hitler jött haza a világűrből? – Szerinted ki más? – jön kifele és, meg puszil. De én eltolom anyut.
- Milyen volt a suli? – kérdi, mire válaszolnék. És válaszolok is.
- Szar! – vágom is rá egyből. Majd felfelé megyek a szobámba és ledőlök az ágyamra, nagyban a plafont bámulom, és egyszer csak elaludtam…

Eközben a suliban.

- Hé, Kenny? – szólal meg Kyle.
- Hüm?
- Direkt basztatad Eric-et? – mondja igen kíváncsian Kyle.
- És mi volt ott bent a férfi mosdóban? – kérdi vissza, mire Kyle megint megszólalt.
- Először válaszolj a kérdésemre, és utána én is válaszolok. – mondja, érthetően, és tisztán.
- Hát… - kezd bele, de Stan közbe vág. – Tudom, hogy az volt Kenny! – Ugye?
- Ha, hagynád, hogy elmondjam végre!
- Na, Stan kuss. – vág a szavába Kyle.
- erre meg Stan bevágta a durcát.
- Igazából az úgy volt. – Hogy direkt basztattam Erice-t és, Eric meg jó bevágta a durcát, de amúgy is lehordott engem, és én is őt, és ez nem tetszett a dagadtnak. – a végét szinte elhadarta Kyle alig értette.
- Aha. – úgy tett mintha értette volna. Majd Stan-hez fordult és csókot adott volna neki, de Stan elfordította a fejét.
- Mi a baj Stan? – kérdi, Kyle.
- Semmi. – vágja rá, majd Wendy-hez fordul.
- erre Kyle ő is bevágta a durcát, majd egy jó ideig elbeszélgetett Kenny-vel.
Stan zavarta, hogy vele nem is foglalkozott, csak Kenny-vel beszélgetett meg minden. És ezt bosszantotta. Végre kicsöngettek és végre haza mehettek Stan és Kyle együtt mentek haza, kézen fogva. – még jó hogy meg mered fogni a kezemet…
Hazafelé, csókot adtunk egymásnak, majd elköszöntünk egymástól. És elbúcsúztunk. Stan a másik irányba, és én meg befelé indultam. És egyenesen a szobámba vettem az irányt. Majd ledőltem én is. És egésznap Stan-en járt az eszem, szépnek szép volt minden, de összevesztünk. És engem ez bosszant, hogy így bevágta a durcát.
- Vajon miért vágta be a durcát Stan? – amíg ezen, törtem a fejem, és észre sem vettem és perceken belül az igazak álmát aludtam.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Keppra Kelsank

(Kelsank, 2019.10.12 06:23)

Buy Alli Starter Pack Acheter Du Clomid Tests De Grossesse Achat Cialis En Allemagne <a href=http://cialtadalaff.com>cialis</a> Buy Viagra On Line

Baclofene Geneve Lestoms

(Lestoms, 2019.09.02 13:59)

Order Cialis Pills Acticin Where To Purchase <a href=http://demalan.com>viagra</a> Cialis Quotidien Viagra Decouverte Pillole Viagra Acquistare